LÁBATLAN ÉS KÖRNYÉKE
Lábatlan és Piszke lakossága a 18. században a szőlőművelés mellett főleg fuvarozással és márványfejtéssel foglalkozott. A környék gazdag kőlelőhelyekben is: híressé vált a pisznicei vörös márvány, a süttői vörös és fehér mészkő. A köveket az ország több nevezetes épületénél használták fel: Parlament, Mátyás-templom, Halászbástya, esztergomi Bakócz-kápolna, bécsi Belvedere Palota.
Lábatlan ma már az Ászár-Neszmélyi Borvidék része. A borvidék adottságai a könnyű, savakban gazdag, üde fehérborok készítésének kedveznek. Az innen származó borok saláták, zöldségfélék, halak ideális kísérői lehetnek.
A KÖRNYÉK NEVEZETESSÉGEI
A Gerecse lábánál elterülő város 1950-ben Lábatlan és Piszke egyesítésével jött létre. Piszke az új kőkortól lakott hely, Lábatlant oklevélben először 1267-ben említették.
Nevének eredetét számos monda próbálja bizonyítani: megnevezése a hagyomány szerint egy Lábatlan György nevű vitéztől származik, aki háborúban elvesztette végtagját, s ő lehetett itt az első birtokos. Van azonban olyan változat is, mely szerint itt egy lábatlan remete élt. Amit a község múltjáról bizonyosan tudunk, hogy Zovard nemzetség ősi birtoka volt, s Magyarország legrégebbi települései közé tartozik.
